Elköltöztünk!

Új címünk: http://bluepaws.weebly.com

Egy hétvége Veszprémben

A hétvégét mind a két kutyával Veszprémben töltöttem. Péntek délután indultunk vonattal, kelenföldi átszállással. Egy laza háztól házig 3 órás út. Sokkal egyszerűbb volt így minden, hogy a kiskutya már tud pórázon közlekedni. Amíg vártunk a vonatra, elment egy gyorsvonat is a mellettünk lévő vágányon. Spin jobban reagált rá, nem pisilt már maga alá, csak lelapult a földre míg elment a szerelvény. Utána könnyen kioldható volt, de amikor a személyvonatunk jött (piros, halk vonat) szintén lelapult, kis pórázrángatásra és szépen hívásra azért jött, felszállni is magától szállt fel Maszat mellett. Sikerült találni egy szabad négyest, a kalauz Maszatra is azt hitte újfent, hogy kölyök. Spin egyből bebújt az ülés alá, kinyújtózott és aludt. Kelenföldön leszállás után csak lapult majd remegett, sok volt neki, hogy 2-3 gyorsvonat megy egyszerre/közvetlenül egymás után mindenhol. Kis nyugtatás után jött pórázon, az aluljáróba leérve pedig elkezdett naaaaagyon csóválni, hisz emberek! Sok ember! És minden embert szeretni kell és csóválni mindenkinek kötelező, de ennyiben kimerült a dolog, nem rángatott, nem húzott emberekhez csak boldog volt. A gyorsvonatra is sikerült felszállni, a kutyákat felrakni, és a bicikliseknek (gondolom) fentartott helyen kényelmesen elfértünk mindnyájan. Természetesen ezt az utat is végigaludta mindkét kutya.
Veszprémbe este érkeztünk, esőben. A paneleknél elvittük őket sétálni, kicsit mozogni. Spin nem igazán tudott dolgot végezni pórázon, így kerestünk egy helyet ahol el lehet őket engedni, és ott kicsit futkároztak játszottak és csuromvizesek lettek. Felérve a lakásba jutott Spin oda, hogy kis csomagokat rakjon az előszobába, mindenki örömére.

Volt nagy játék Soniccal, mindnyájan pillanatok alatt otthonéreztük magunkat. Késő este még elvittük Sonicot, Maszatot és Spint egy nagyobb sétára, ahol szintén volt nagy játék. Az estét Spin elővigyázatosságból boxban töltötte, Maszat meg bárhol alszik, nem esz/szed szét semmit, így ő szabadon aludhatott.

A hétvégi best of:
11kor esti pisi séta a panelek között Veszprémben. Lépcsőház előtt 3 20-30 közötti emberke, kis alkohol hatása alatt (nem voltak sík részegek, de azért lehetett érezni hogy már van bennük). Spin csóvál, odaengedtem hozzájuk, mindenki simogatja. Kérdezik milyen fajták, mondom Maszat keverék, Spin border. Erre a csaj:
- Nekem is ilyesmi van otthon, keverék, de van benne ilyen!- mondja a másiknak- ilyennel kéne felcsináltatni a kutyámat, milyen jó kiskutyák lennének. (felfedezte, hogy Spin kan) Mikor lesz ivarérett?
- Hát majd sokára, de utána is valószínűleg megy ivartalanítódni.
- Komolyan? Ne mááá'. Dugja meg a kutyámat! Kiskutyákat akarok!
Itt volt az a pont, hogy egy erőltetett mosoly kíséretében angolosan távoztunk

Reggel jófej volt Spin, 7ig aludt, nem keltett fel hajnalban. 10re mentünk a Kolostorok és kertekhez a SAT csapat agilty és flyball bemutatójára, ahol Maszat és Spin is kivette a maga részét a dolgokból. Maszat katasztrófa volt egész hétvégén, nem figyelt rám, nem jött vissza, nem csinálta amit kértem, alig lehetett összeszedni. Betudom a pillanatyni szemétségének és az edzéshiányoknak, remélem azért novemberig a télikupáig összeszedi magát, nem szeretnék égni A1-ben...
Spin pedig álom volt élete első bemutatóján. Idegen helyen egy pillanatra sem illetődik meg, azonnal koncentrál kajára, játékra is. Először 2-3x akadályon áthívást mutattunk be, úgy hogy Éva megfogta én pedig hívtam. Majd párszor kúszóztunk is. Pörgött, figyelt, mindent kizárva csak a játékra és rám koncentrált.

Első lépések az agility pályán

A bemutató után átmentünk a SAT pályájára rendes edzésre. Maszat so-so dolgozott, az utolsó körben gyros darabokkal mentem a pályára, erre már hajlandó volt dolgozni. A szlalom nincs meg, egyáltalán nincs, vissza kell lépni, mert nincs meg neki azt látom. Pedig nyáron már megvolt, de hát van ilyen. A zónái viszont nagyon szépek, hintán is megvolt a zónája tempósan, szépen, és mindig. Ennek azért örülök, mert ez bombabiztosnak tűnik most.

Spinnel pályapakolá után egyedül gyakoroltam egy akadályon az áthívást, egy darab botocskával motiváltam, nagyon durva volt, hogy ezért hogy dolgozott, igazából mindegy volt neki, hogy mi a játék, csak lehessen fogni és húzni. Edzés végén kúszóztunk megint, Atti segítségével, és aksikat is gyakoroltunk, bár keveset, mert addigra már azért fáradt volt. Nagyon nagyon tetszik amit csinál, figyel és gyors, mindenre pörög, koncentrál és hát igen nem tudok mit írni, olyan amilyennek megálmodtam.
A videón is látszik, hogy a kúszó szájához ledobott tépőst felveszi és hozza hozzám.

Labdáztunk is a bemutató után és az edzés után is. Labdával eddig keveset gyakoroltunk apportot váltás nélkül, most mégis tökéletesen hozta. Akkor is, ha Maszat kapta el és rakta le később, odament, megkereste és behozta. Nem vitte el másfelé, nem feküdt le vele, hanem kézbe hozta. Ha tépősre váltottam, és véletlen elejtette útközben akkor visszament érte, megfogta és csak a közvetlen közelemben váltott át tépősre. Zseni kutya.
Kutyákkal nagyon jól kommunikál, nem túl tolakodó, tényleg cukin cukul, de ha nem szeretik nem erőszakoskodik, és ha túl hevesek akkor megadja magát és megdermed. Soniccal edzés után nagyot játszott mindkét kutya, nagyon egymásra találtak így 3an, sőt reggel még Boni is játszott Spinnel. Délután 5re értünk vissza a lakásba, minden kutya kidőlt és reggelig aludtak.

Vasárnap még elmentünk egyet sétálni a völgybe, ahol pancsoltak is az ebek. Spin is belegázolt a patakba egy kis nézelődés után. Maszat szemét volt, egyszer utána mentem az erdőbe és elkaptam, de nem hatotta meg a dolog, ugyaúgy süketelt tovább a séta nagy részében ha olyan kedve támadt. Ellenben Spin első szóra visszajött mindig, akár Maszat mellől is. A fürdéstől felpörögtek a kutyák és Maszat vezetésével óriási köröket futottak a mezőn.

Este 6kor indultunk haza, a vonatutat újból végigaludták. Kabinos vonat jött, és megtapasztalhattam az emberek végtelen kedvességét. Az egyik helyen egy nő ült, meg egy pasi ált az ajtóban, szerintem ő nem utazott. Megkérdeztem, hogy szabad-e rávágták, hogy persze, majd mondtam, hogy de két kutyával, nem baj? Rámnézett a csávó, majd közölte hogy kutyával? Nem, kutyával inkább ne jó? De ilyen teljesen bunkó hangon. Morogtam pár kedvességet az orrom alatt és mentem tovább. A következő fülkéből szólt egy lány (aki halhatta az előzőt), hogy náluk még van hely. Sikeresen leültünk, Spin egyből elhelyezkedett és aludt, Maszat is kis kérlelés után az alvás mellett döntött. Az út nyugisan telt, szinte moccanás nélkül aludtak, Maszat néha felkelt majd visszafeküdt.  Meg is jegyezték az utasok, hogy milyen fegyelmezetten tűrik a több órás utat. A leszállásnál egy kedves fiatalember segített a csomagokkal, majd a déliből a szokásos piros vonattal végre hazafelé vettük az irányt. Spin kibírta pisilés nélkül hazáig, amiért nagyon örültem neki.

Alapvetően egy nagyon nagyon jó hétvégén vagyunk túl. Maszat szemétkedik, az okát nem tudom, gondolom ez megint egy ilyen időszak, pár nap hét és elmúlik. Megint próbálkozik, de nem engedek neki, majd feladja. Spin tökéletes kiskutya, úgy viselkedik mint egy felnőtt. Be lehet hívni, bárhol, bármikor, nem kell semmi jutifalat, kérésre le is ül, fujjra, nemre bármi ott hagy, jön tovább. Nem gondoltam volna, hogy a kölyök jobban fog viselkedni mint Maszat sok esetben. Dolgozik amikor kell, kizárva mindent, kutyákkal jól kommunikál, idegen helyen is magabiztos, városban is, panelban is tud viselkedni csak a pisire kell figyelni. Ennél jobb kiskutyát el sem tudnék képzelni, minden megvan benne amit kerestem, amit akartam, amit elképzeltem.

SAT edzés+ Kraft kupa

Mozgalmas hétvégén vagyunk túl. Szombaton dél körül indultunk itthonról le Veszprémbe edzésre. Sajnos Bicskén jelenleg gondokkal kűzdünk, nincsenek edzések. Neveztem a 29-ei Kraft kupára, és mivel 2 hónapja nem voltunk pályán szükségét éreztem egy verseny előtti edzésnek legalább. Vonattal és kocsival mentünk le, Spin kb végig aludta az utat. Pórázzal nehezen ismerkedett meg, ha ráraktam lelapult és nem akart jönni, így ölben/táskán tette meg a gyalogutakat eleinte. Mayának és Biggienek naaagyon örült, ahányszor meglátta őket a két nap alatt ment cukulni, de nem ért el vele semmit.

Veszprémbe megérkezve, azonnal felszabadultan futkározott és jött első szóra (Maszatot követve mint az árnyék). Nem tudtam mire számítsak, mert most volt kint a kerten kívűl először, de teljesen lazán, farok fent és ment ismerkedni, nézelődni. Amíg pakoltunk addig a kutyák elengedve futkároztak, Spin teljesen behívható volt kaja nélkül is. Elkezdődött az edzés, Spint beraktam a textil boxba lesz ami lesz alapon, de meg sem próbálta szétszedni, aludt benne vagy nézelődött.

Maszaton meglátszott a 2 hónap edzés kihagyás és rajtam is. Szét voltam esve, nem volt meg az összhang sem, ennek eredményeképpen az első 2 kör értékelhetetlenre sikeredett. Valamennyire sikerült összeszedni edzés végére magunkat, lefutottuk a pályát úgy so-so jól. Szlalom bemenete megint király volt, viszont sokszor kijön a vége felé, de kis gyakorlás és pöpec lesz ez is.

Majd jött a kiskutya. Összetoltam egy kúszót, kicsit huzivoniztunk majd átdobtam a játékot. Ezt párszor megcsináltuk, majd gondoltam egy merészet, kézzel küldtem be, a játék nálam maradt. Figyelt, gyors volt és egyszer sem kerülte ki/fordult vissza a kúszóból.

Majd ezen felbátorodva beküldtem 2x az egyik hosszú, enyhén ívbe hajlított kúszóba úgyanígy bele mutatással, természetesen profin ment ez is. 

Elpakoláskor Soniccal játszott egy nagyot amibe Maszat is bekapcsolódott.

A flyball még tartott amikor mi végeztünk, így átmentünk oda. Rileyval a 10hetes kisborderrel megismerkedtünk, nem igazán játszottak mert Spin már hulla volt. Anita mutatott pár megvezetéses engedelmest majd ezt ki is próbáltuk/bemutatta Spinnel is. Persze azt végig koncentrálta majd utána ment mindenkihez, akinél volt kaja és szépen leült, hogy ő okos és akkor biztos kap majd.

Este nem kellett altatni senkit sem, Spin boxban többiek a szobában aludtak. Kriszti mesélte, hogy reggel Maszat Spin boxa előtt ugrált és hívta játszani, teljesen lökött. 

Riley és Spin

Tárnokra érve kipakoltunk, felállítottuk a sátrat, majd mentünk regisztrálni, illetve mentünk volna, de Spin miatt nehezen haladtunk minden 2. ember leállított és elkezdték babusgatni, persze ő meg cukult mindenkinek. Minden kutyának és embernek csóválni kell, kutyáktól el se lehet hívni, máshonnan teljesen behívható, kaja se kell semmi se (persze sokszor kapott, de anélkül is jön). Rileyval megint összeeresztettük őket. Hát volt ott minden. Köhög a bolha alapon morogtak, húzták ki magukat, farok fent az egekben, Spin tarajt is növesztett. És teljesen komolyan gondolták a dolgokat. Kóstolgatták egymást hogy ki az egoistább. Egy idő után Riley engedett, de játszani nem játszottak. Spin meg rá is mászott egyszer. Elmentünk sétálni velük, egy jó nagy kör megtétele után sikerült túllépniük az egójukon és végre játszottak. Kölyökovi is volt, Spinnel együtt 3 kisborder ölte egymást, volt nagy kötélhúzás is, aminek a végére mindig Spin maradt. Rileyval ölték egymást a legjobban. Ha valakinél van huzivoni akkor Spin egyből letámadja az illetőt. A pálya szélén is koncentrál a játékra, kajára is csinál mindent azonnal. A pórázt is megszokta a nap végére, mostanra már egészen értelmesen tud közlekedni. 

Maszattal lefutottuk a kúszóversenyt, hibátlanra de elszaglászott szokás szerint. Az első futam is hasonló képpen telt, egy megtagi (elfutott az akadály mellett szaglászni....) Eléggé felhúzott ezzel, mert ez most kőkemény bunkóság volt részéről. Én happy voltam, pörögtem, nem is akartam semmit se, de mégse ment a dolog. 2. futamra már úgy mentem, hogy nem érdekel akkor is hibátlanra futjuk le. Erélyesebben szóltam neki, nem hagytam elkalandozni, így kisebb szenvedéssel ugyan de hibátlant futottunk. Egyszerű, rövid kezdő jumpingok voltak. A tempójával teljesen meg voltam elégedve, amikor futott akkor futott tényleg és nem kocogott. Ez meg is látszott az eredményben is, mert 2. helyezést szereztünk. Örülök neki, ugyanakkor nem vagyok elégedett a teljesítményével és a figyelmével. Neveztünk a tordasi télikupára A1-ben. Remélhetőleg lesznek edzések és feltudunk készülni novemberig.

Megszokik vagy megszökik, avagy túl az első héten

Már kicsit több mint egy hete szinesíti mindennapjainkat Spin.  Lassan mindenki megszokja őt, ő pedig minket. Már figyel a nevére, tanulgatja a szabályokat, és észrevétlenül a család teljesjogú tagjává vált. Maszat a kezdeti féltékenységi rohamok után rájött, hogy a kiskutya marad és talán nem is kell mindenért azonnal megölni. Spin is feloldódott, megszokta az új otthonát. A macskákkal ő is nagyon szeretne játszani, Dormika eleinte még hagyta is magát, de az már neki se annyira tetszett, amikor Spin leteperte, ráfeküdt és elkezdte lerágni a fülét.

Az éjszakák többnyire nyugiban telnek (bár a hajnal szó ide jobban illene), éjfélig, 1ig kitombolja magát és 5-6ig alvás van, akkor vagy ő kelt, vagy én ébredek fel, kiviszem pisilni, aztán 8-9ig is hagy aludni. Cukijószág. Mostanáig a szombámban aludt az ágyam mellett a kosárkájában, de lassan ideje lesz leköltöznie Maszat mellé.

Az ébredés pillanata

Ahogy teltek a napok egyre jobban nyílt ki (meg a csipája is), minden nap egy kicsit rosszabb, kicsit elevenebb lett. Viszont továbbra is cuki, egy határozott nem-re bármit ott hagy, abbahagyja amit csinál. A szobám még mindig kiskutya előtti, eredeti állapotában van, bár párszor már megkezdett ezt-azt, de elfogadja a felajánlott csere játékokat.
A szobatisztaság vicces dolog nála, amikor megjött 1x pisilt az előszobakőre, azóta szerinte oda szabad. Sehova máshova nem pisil, a szobában egyszersem próbálkozott, de az előszobakőre mostanáig azt hiszi, hogy szabad. Ja és ami nagyon vicces, hogy ha rajta kapom és rászólok, akkor abbahagyja még a pisilést is.
Napközben főleg kint van mind a két kutya. Az első fél órától eltekintve amikor is szét akarta szedni az ajtót, hogy ő márpedig bejön, nincs hiszti. Maszatot követi mint az árnyék. Főleg az első időben látszott, hogy kint sokkal oldottabb volt Maszat jelenléte mellett. Most is szeretem őket együtt kint hagyni, bár kiskuty már otthonosan mozog a kertben is. Ha Maszat ugat, megnézi ő is mi az, ha nagyon ugat, akkor inkább elbújik, és onnan figyel, nem szereti a hangos ugatást. Egyre többet játszanak, elég durván, harapva, mancsolva, Maszat végig magamutogatva, dominánsan de nagyon cukin.
Klikkerezni is elkezdtünk, nem igazán kajás, illetve tápra/száraz jutifalira nem még akkor sem ha tényleg éhes. De azért próbálkozik és figyeeeel. Ülni, toucholni már profin tud. Feküdni is, de ahhoz még nincs vezényszó, csak felajánlja mindig. Mancsol rám, lavórba beleáll két lábbal, illetve mancsolja, rááll.

Játékra viszont nagyon pörög, főleg a tépősekre. Az apportot is elkezdtem nála építgetni, főleg cserével. Nagyon jól működik, labdát, tépőset cserél másik tépősre, és nem hagyja el út közben sem. A kúszóval is játékos ismeretséget kötött. Első alkalommal 2x 3x átvezettem rajta játékkal, majd a bedobott játék után berohant, felkapta és kifutott vele a másik oldalon.

Voltunk dokinál is, megkapta a 3. oltását. Először nagyon meg volt szeppenve, majd elkezdett méltatlankodni már a szuri után, hogy nem tud lejönni az asztalról. Boxban utazott és csak a doki asztalán vettem ki, mert jobb az elővigyázatosság, nem szükséges neki mindent összenyalni. A kocsiutat végig aludta szinte, mert itthon előtte raptorkodott 1-2 órát. Jövő hétvégén már jön velünk Veszprémbe edzésre, majd másnap versenyre. Kíváncsi vagyok, hogy fog viselkedni.

Facebookon is követhetitek a kutyák mindennapjait. Oda szinte napi rendszerességgel kerülnek fel az új hírek, videók, képek: BluePawsPower

Spin

Most május 27. van. Remélhetőleg egy hónap múlva ilyenkor már megszületik a kiskutyám. Bizony elcsábultam. Hol is kezdődött ez az egész? Talán 2010. novemberében, amikor először mentem el Dóriékkal terelni. Aztán mivel Pest felé útba esek, sokszor vittek ők versenyekre nézőnek, kutyázni, táborba. Mindeközben pedig menthetetlenül beleszerettem Maverickbe, ami nálam nagyon nagy szó. Nagyon nehezen tetszik meg bármilyen kutya, kívülről, belülről, és meg is kell fognia. És a tetszik alatt azt értem, hogy ilyen kutyát szeretnék, tudnék elképzelni magam mellé is. Frizbi versenyen is indultam Mavvel, és sokat voltam Dóriékkal és az egész falkájukkal is. Egy idő után megszületett az elhatározás, hogy ha border, akkor nekem olyan kell mint Mav, tehát Mav kölyök. Dórival a kocsiutak alatt sokat beszélgettünk a kutyákról, tenyésztésről, a kutyák tulajdonságairól is, egyszóval mondhatni, ismerem a kutyáikat. De kiskutyát én csak fősuli sokadik évében vagy utána terveztem. A Málni x Mav alom még nem jelentett kísérést tavaly ősszel, főleg hogy az anyai ág, Bee vonala nekem úgy hogy ilyen kutyám legyen nem annyira tetszett, és így Málni sem. Niát nézegettem táborban is, hogy milyen nagyon jó a mozgása, ahogy terel az valami hihetetlen. Tudtam, hogy terveznek vele is almot, de mivel én még minimum 2évvel későbbre terveztem csak, így nem hozott különösebben lázba, hisz 2év alatt sokminden történhet, majd akkor meglátom ha aktuális lesz.
Aztán megtörtént a pároztatás. És éjszaka Niával álmodtam. Azt, hogy mennyire szép, meg tetszetős, és hogy bevetődött az ölembe mint egyszer táborban és pusziszkodik. És álmomban kezdtem azon gondolkozni, hogy akár az ő kölykei... előtte pedig azt álmodtam, hogy Maszat mellett egy második kutyám is van... Nem tulajdonítottam nagy jelentőséget az álomnak, de amikor egyszer Dórival beszéltem, akkor megemlítettem neki. És elkezdtünk beszélgetni a D alomról. Hamar elvesztem. Bár a mai napig is azért vannak kétségeim, hogy biztos most és ebből az alomból, de majd a sors eldönti, hogy most vagy nem most. (bár ha nem most, akkor ezt a bejegyzést nem fogom nyilvánosságra hozni) Anyáékkal is beszéltem itthon, leokézták a dolgot. Már csak azon múlik minden, hogy felvegyenek Pestre, akkor bejárós leszek és lehet kiskutyám.
A következő napokban végigböngésztem újra a kennel honlapját, a törzskönyveket is végignéztem, meglepő dolgokat fedeztem fel, amik felett eddig elsiklottam. Beszéltem olyan gazdákkal is, akiknek Mav kölykük van, pro és kontráztam sokszor. Majd végül mindig oda jutottam, hogy igen innen, ettől a párosítástól és most szeretnék. Lehet mondani, hogy fősuli előtt nem a legjobb, de sose lesz legjobb... mindig lesz valami ami miatt nem lehet. Tanulás, munka, mindig lehet találni kifogást, a legalkalmasabb pillanat, időszak már nem lesz.. És arra van időm amire szakítok. Azért megkérdeztem egyik ismerősöm aki most végzett abban a suliban ahová jelentkeztem, hogy mennyire kemény, mennyire van ideje másra idő. A válasz az volt, hogy más dolgozik is mellette...
Aztán a kétségek, hogy ebből az alomból? Lesz olyan amilyet szeretnék? A C alom fele olyan ami tetszetős, a másik fele viszont nekem nem annyira bejövős (nem az, hogy nem jó képességűek, egyszerűen Málni vonal ami nem meglepő mivel az ő kölykei, de én másabb stílust szeretnék). De Nia jobban olyan, mint amilyet én szeretnék, mind mozgásra, alkatra és zsákmányosságra is.
Ballagáskor a csokor mellé egy tri border plüsst kaptam szüleimtől (ami jobban hasonlít egy berni pásztorra de nekem az egy tri border). Anya azt mondta, hogy csak ilyen volt, fekete-fehéret akart de olyan pont nem volt. Aztán Dó egyszer mondta, hogy nekem olyan kutya kell, mint Rupi (tricolor kan), mármint színben. Én sokáig mondogattam, hogy pártatlan vagyok színben és nemben. Most jelenleg kezdek húzni a kanok felé azon belül pedig tri... meglátjuk kit kapok majd és Nia kit szül meg nekem...
Tegnap írta Dó, hogy már érezte a kiskutyákat, a héten mennek valamikor UH-ra akkor lesz biztos...

Június 4.
Vannak kiskutyák!!! Pénteki UH alapján is tutira. 3 biztosan, de nem állnak sorba, nem lehet kitapizni pontosan hányan vannak.
Kaptam egy frizbis videót Niáról, ami eloszlatta minden kétségem azzal kapcsolatban, hogy innen szeretnék kiskutyát. 2x találkozott repülő frizbivel. Ugye vele azért nem csináltak mást, hogy nehogy megzavarják a terelésben, mert vele ez a fő cél, ugyanakkor kiskorában nagyon zsákmányos volt.
Nia és a korongok
Mostanság az a kérdés foglalkoztat, hogy szuka vagy kan? Melyik lenne a jobb. Kan felé hajlok, mert Maszat mellé talán jobb lenne. Kanokkal szeret játszani, velük jól kijön, de szukákat nem szereti. Meg domináns is, féltékeny is lesz a kiskutyára, kannal valószínűleg jobban kijönnének és könnyebben lehetne kezelni őket. Ugyanakkor szukapisi nyalás, tüzelő szuka elvonhatja a kan figyelmét, meg a jelölgetés, legalábbis ezeket írták negatívumnak. Szukánál meg negatívum nekem az, hogy ha nem ivartalanítom akkor tüzel, versenyzésnél ez lehet hátrány, illetve ha utálják majd egymást az nem fog változni. De elsősorban jellemre szeretnék választani, az lesz a meghatározó.
Név ötletem már régebb óta van: Spin. Agilitys kutyának szerintem perfect és uniszex is. Tk névre ha kislány akkor Dragonfly de ez még nagyon nem biztos. Szitakötőt jelent, benne van a könnyedség, a flyban a repülés és a dragonban a sárkány. Erő, könnyedség egyszerre.

Június 30.

Leérettségiztem!!! Nem volt mostanáig sok időm a kiskutyán izgulni, lekötött az, hogy jól kell érettségiznem. Úgy éreztem sose jön már el a vizsga napja, ha nehezen is de végre túl vagyok rajta. Jól sikerült minden, bőven megvan a kellő pontszámom, így szinte nyugodtan várhatom a július közepét és természetesen a kiskutyák születését is. Mert bizony most fognak megszületni a napokban. Mától kezdve bármikor! Izgul izgul izgul. Tri kanocska tri kanocska... egy Mav féle cuki tri kanocska... 3. választó vagyok, és előttem sem nagyon ütköznek a dolgok, jó eséllyel kapom meg mindenképpen azt a kiskutyát akit kinézek. El sem hiszem hogy lassan letelik a várakozási idő. Nemrég még olyan távolinak tűnt, most pedig már mindjárt születnek.

Július 3. 8:50. 

Még sehol senki.... a poci óriási, mozognak benne és tegnap már csak pár falatott evett... De még semmi! Remélem ez a utolsó várakozással eltöltött nap és ma már megszületnek. Alig aludtam valamit, pár óránként felébredtem, hogy biztos nem most születnek? Nincs túl késő már? Nem aludtam el? 

Július 7.

Kezdem az elejéről. Szerdán beszéltem Balázzsal, hogy mizu Niával. Szenvedtem neki egy sort, hogy már alig bírok várni. Megkérdezte, hogy miért nem megyek le hozzájuk? Visszakérdeztem, hogy most lehet menni? Így szülés előtt? Mondta, hogy megkérdezi a Dórit, igenlő választ kaptam. Nekem sem kellett több, összepakoltam és este fél9re már Győrben is voltam. Nia alapból szeret engem, most meg pláne bújós volt, szenvedett, szuszogott, búúújt és cuki volt. Este elkezdett fészket kaparni a "szülőszobában" is. Vártunk vártunk, hajnalig, de semmi nem történt. Csütörtökön arra ébredtem, hogy Nia a fülembe szuszog. Egész nap vártunk, de jól volt, evett, ivott. Napközben elmentünk a többiekkel sétálni, frizbizni, fotózkodni. Csütörtök este Dórival pocakot néztünk és tapogattunk. Nagyon rúgtak bent a kicsik, lehetett érezni a nagy pocakban a kiskutyákat. Pénteken azaz 2013.07.05-én reggel 11kor végre elkezdődött a dolog. Balázzsal a nappaliban vártunk, csak Dóri volt bent Niánál. Megvártuk míg kijön Dóri, az első számú kiskutya egy tricolor kanocska volt. Kívánságom teljesült, mondták is, hogy nekem meg is született már akit akartam. Egy pillanatra benéztünk hozzájuk, tényleg nagyon szép kiskutya egyeske, kevés fehérrel de szabályos mintával, olyan színre mint amilyet megálmodtam magamnak. Dóri megint jön ki, egy újabb csillagocskás tri kanocska. Már válogathatok is. Nia itt már rájött, mi történik, bementünk hozzájuk, egyáltalán nem zavarta, hogy ott vagyunk, fotóztam, majd ott maradtam bent Dórival, miután rákérdeztem azért tőle is, hogy ne menjek-e ki.  Láttam kibújni hármaskát, egy ff szukácska. Nagyon kiscsajszi volt már 2perccel születése után is. Addig a két kiskan eldünnyögött. Ő megérkezett, kicsit pihegett, megmosdatták és már sivalkodott is magasabb hangon és sokkal hangosabban mint a másik kettő. Ezután egy kis pihi következett, mi is békén hagytuk a kiscsaládot, csak Dóri nézett be időnként, hogy mi a helyzet. A 4. kiskutya csak nem akart megszületni, így bevitték a rendelőbe Niát. Nagyon rossz volt nézni, ahogy szenved, nyom de nem sikerül neki, a kicsi be volt szorulva. A rendelőben ki tudták segíteni a picit természetes úton, majd még 2en születtek meg normálisan, szuri segítségével. Addig mi elvittük a többi kutyát sétálni, lemozgatni. Aztán Balázs bement a rendelőbe megnézni mi a helyzet én pedig vigyáztam az otthon maradt 3picire és fotóztam őket. Nemsokára 3kiskutyával tért vissza B majd fordult is vissza, mint kiderült az utolsó kiskutyával muszáj császározni Niát, mert elfáradt és nem bírja már és senkit nem akartak veszélyeztetni. Én kipakoltam a kicsiket a társaikhoz. 3 kis kan egy gyönyörű sokfehéres tri és két ff bővítette a csapatot. A beszorult 4eske már ekkor is fura volt, feküdt és alig mozgott, túl nyugodt volt a többiekhez képest. Lefotózgattam és videóztam őket, hogy ha hazajön a szuka is akkor már ne zavarjam ilyenekkel az új családot és írtam a híreket a többieknek.  Este 11körül végre mindenki megérkezett, 7eske egy gyönyörű ff kanocska róla gyorsan lőttem pár képet amíg Niát is behozták.  Így összesen 6kan és 1 szuka lett az arány. Nia nagyon jó anyukaként teljesen kómásan az altató hatása alatt is menni akart a kölykeihez, besegítették hozzájuk ahol óvatosan elfeküdt és kimerülten el is aludt hamarosan. Hajnalban több órán keresztül ültünk Dórival a kiskutyák mellett. Hihetetlen élmény volt nézni őket órákig, figyelni ki mit csinál. Pedig ettek és aludtak, de akkor is. 4eske nagyon furán mozgott, 1x szopizott csak, hidegebb volt mint a testvérei. Valószínűleg oxigényhiány miatt ilyen, nem tett jót neki az a beszorulás... Melegítőpárnát tett be alájuk Dóri és melegvízes üveget is, melengettük 4eskét. Nia ébredezett, kezdett magához térni és nagyon jó anyukaként viselkedett. Úgy feküdt, hogy tudjanak szopni, ha valamelyk sírt mindig megkereste és mindig el is találta ki az, megszagolgatta, megnyalogatta. Reggel jöttem haza. Köszönöm ezt a csodálatos élményt Dóriéknak!

4eske kűzd az életéért, Dóri eteti, változó az állapota. Szurkolok neki, mert nagyon nagy benne az élni akarás és Nia is úgyanúgy gondozza mint a többieket.

Kíváncsi vagyok milyenek lesznek személyiségre. Tuti, hogy kanom lesz, a szukára van jelentkező. Mind a 3 tri kanocska nagyon tetszik (1. 2. és 6. kan). 4eske színre nem annyira, meg ő is az életéért kűzdős. 5. kan is nekem túl feka, 7es kan szép. 3aska csak úgy tud aludni, ha valakire rá rakja a fejét és nagyon nagy arc már most.

Július 27. 

Tegnap voltak 3. hetesek. Nem sok infóm van róluk, jövőhéten megyek látogatóba. 4eske hálisten jól van. És a többiek is. Korán érők, játékosak. Amit tudok: 1eske szeret Dó közelében lenni. 6oska kicsit akaratosabb. Többiek változó, de igazából ők is. Még picik ahhoz, hogy sok minden látszódjon. 

Ellenben vannak nagyon cuki videók *.*

1eske a kockavadász

Július 1.

Ma kaptam egy aranyos hírt, 1eskéről, hogy nyitott, megy egyből barátkozni elsőként.

Majd jött a kicsit sokkoló hír, Carbon a C alomból OCD-s... 

Augusztus 3. hajnali fél2

Itt vagyok Dóriéknál kiskutyázni. Carbon ellenére is bevállalom a kiskutyát.

Megérkeztem, bementem a kiskutyákhoz, és vártam, hogy ki fog előszőr jönni hozzám. 1eske ha jól emlékszem jött hozzám és Nikihez is. Aztán megláttam 2eskét. Először megijedt, hogy júúj nagy és félelmetes de aztán rájött, hogy szeret és jött, bújt, rágta a kezem, a cipőm. És rám volt kattanva. 1eske is tankként jött, mászott ölbe. 2eskében valami megfogott. A tekintete, a szép feje. Meg az ahogy viselkedett velem. Később bementem, akkor elaludt a cipőmön. Ha hívtam cuppogva, akkor jött, egyszer szaladt is hozzám. Tetszettek neki is a játékok, lehetett vele huzakodni. 

Többször bementem hozzájuk, akkor 2eske már nem nagyon törődött velem, 1eske és 6oska annál inkább. Mindketten tarolnak, huzivoni, felborogatós játék, birkózás, másznak, rágnak. 4eske is egészen emberes ha épp fent van. 7eske egész nap aludt, ha fent volt akkor se nagyon érdeklődött, max a tesóival birkózott. 3aska a kiscsaj meg olyan kettő közötti kategória, nem annyira játszik, legalábbis velem nem játszott, inkább magában, de társaságot, simogatást keres. Szóval a három esélyes a három tri kanocska. Ugatnak is! És nagyon nagyon bejövősek. Most nem tudok dönteni közöttük, mindegyikben más tetszik. 2eskének nagyon durva szerintem a mozgáskoordinációja! 1eske nagyon emberes és játszós, vagány laza kissrác. 6oska is hasonló típus. 

Este kimentem, 1eske volt csak fent, többiek aludtak. Vele játszottam, nyalogatta az orrom, mászott, bírkóztunk, fel lehet borogatni és szereti! Majd a többiek között verekedés tört ki félálomban, 2eske is felébredt, hívtam, odajött hozzám, megnyalogatta ő is az orrom, bekucorodott a lábam elé, felrakta a fejét a lábamra és elaludt! 1eske eközben a hátam felől kucorodott a lábamhoz. Csak hogy még ez alapján se tudjak húzni egyikükfelé se jobban, 6oska is hamarosan színre lépett és nagy erőkkel követelte a vele való foglalkozást. 3aska nemes egyszerűséggel bemászott az ölembe és elaludt. Aztán mindenki felébredt és indult a móka! 2eske nagyon érdeklődöik minden dologra, 1eske és 6oska kis tankok, 4eske is feléledt és kegyetlenül ölte a tesóit :) 7eske álmoskás volt. 1eske és 2eske is ugatott ma! Nagyon vagány srácok. Nem tudnék választani ha most kellene... Talán 1eske és 2eske között vacilálnék, 6oska a 3. helyen. 7eske tuti nem, 4eske az előzményei miatt nem, 3aska szuka. 2eske a papucsevő

Így ennyi fért bele éjjel fél2kor. Vajon ki lesz kicsiSpin?

Augusztus 20. 

Azt hiszem választottam. 2eske. Alapból ő a szívszerelem és amit ír róla Dóri az is mind nagyon tetszik, tökéletesen az amit keresek. Zsákmányos, érdeklődő, de finomabb és nem annyira akaratos mint a másik két tri. Leírás alapján 1eske nekem túl sok lenne, mármint tudnám kezelni, de minek válasszak egy akaratos kutyát ha van finomabb is amit választhatok. 6oska áll most a második helyen, ő is tank, de rászólásra ő cukul, bocsi bocsizik. De egyértelműen 2eske a nyerő. A többiekről: 4eske a túlélő köszöni szépen jól van és ő a legtankabb és legkeményebb az alomban. 3aska és 7eske maradtak cukik, de kevésbé érdeklődőek. Ők ilyen finom kutyák. 2eske leírásból meg amit láttam belőle augusztus elején a tankok és a finomak közötti. Holnap megyek újra megnézni őket, addigra az előttem választó ember is választ és én is véglegesen választok, bár már most 80% hogy 2eske, ha 6oska szabad maradna még neki lenne esélye, de csak egy egészen picike.

Este

6oska alias Digit gazdás. Így tuti biztos 2eske. Tki név: Desire

Augusztus 22.

Tegnap voltam megnézni a kisördögöket. Totális kölcsönös szerelem 2eskével. Iszonyat jófej kiskutya és minden jellemvonással rendelkezik, amit én kerestem. Nagyon értelmes, tiszta tekintet, ami már a múltkor is rabulejtett. Cukul és szereeeet. Dóriék azt mondták mással nem volt így el.  És agyonprodukálta nekem magát aznap. Játszott mindennel, labdázott, ha hívtam jött, megölte a tesóit, pörgött. És egy szikrányi bizonytalanságot sem hagyott bennem, hogy jó választás-e ő. Benéztek pont akkot kiskutyázni mások is, ment ő is ismerkedni majd visszajött és lefeküdt mellém. Érezte ő is a kitüntetett figyelmet. Játszott játszott, néha odajött adott egy puszit és ment tovább. Egyszer ölbevettem, elaludt és ott is maradt jó sokáig, teljesen biztonságban érezte magát nálam. 1eske és 6oska most is ostromoltak, 6oska egy terminátor. 4eskét nem érdekeltem, 3aska és 7eske néha odajöttek cukulni. Nagyjából ugyanolyanok mint 4hetesen, csak mostmár nem alszanak el amíg elérnek a játékig pl. Egymással brutál módon játszanak és a mozgáskoordinációjuk nagyon jó már most is. Mindent szétszednek, zajokra nem ijednek meg egyáltalán, idegenekre reakció: friss húúúús, együk meg. Nem is tudok többet mesélni, ketteske egyszerűen imádnivaló, tökéletes kiskutya, szavak helyett a következő videó többet elmond:

Szept 1.

Nagy nehezen de megszületett a végleges tk név is. 2eske alias Perfect Sense Darshil "Spin". Rengeteg agyalás után valahogy egy indiai neveket tartalmazó oldalra keveredtem, így találtam rá a Darshilra. Aminek jelentése tökéletesség, gyönyörűen kinéző (beautiful looking), a világ legjobbja. Azt hiszem ennél találóbb nevet nem is találhattam volna. És már csak 1 hetet kell várnom és végre ténylegesen az enyém lesz.

Szeptember 11. 

Sajnos úgy alakultak a dolgok, hogy nem tudtam elhozni múlt szombaton, ugyanis ez a hét kicsit káoszos, senki nincs napközben otthon végig, nem lenne kiskutyafelügyelet és nekem is ez az első hetem az egyetemen, azaz még minden előadásra be kell mennem, stb. Így pénteken hozom el csak, de így talán mindenkinek jobb. Nem mertem volna otthon hagyni egyedül egész napra Maszattal. Jövőhéten már lesz mindig valaki vele, ha én nem is, de azért én is jobban betudom már osztani az időm 2. héten. Nagyon nagyon várom már, idegfeszítő ez a várakozás. Kaptam róla pár videót, óriási már. És gyönyörűűű, és ahogy mozog és... teljes szerelem mindenhogyan, videóról minden minden! De már csak 2t kell aludni, talán kibírom.

Szeptember 13.

Ezt a bejegyzést a vonaton írom. Sok nap várakozása után végre Győr felé, a kiskutyám felé utazok. Reggel már az ébresztő óra megszólalása előtt kipattant a szemem, izgatottan pakoltam össze. Majd következett a nap unalmas része: utazás az egyetemre és 3 másfélórás unalmas előadás. Nagy nehezen elteltek, az utolsónál pedig fél óra elteltével nemes egyszerűséggel kisétáltam a teremből, hogy elérjek egy előbbi vonatot. Kiértem a pályaudvarra, igen ám de 4 pénztár működött és kb az épület bejáratáig kígyózott a sor. Gondoltam bekéredzkedek előre, volt kb 8percem az indulásig. Sikerült az egyik gyerekkori ismerősömet megszólítanom így sikerült megvennem a jegyeket és elértem a vonatot is. Helyjegyet már nem kaptam így jelenleg a lépcsőn csövezek pár sorstárssal együtt. De nem érdekel, csak minél hamarabb legyek ott. Több mint 4 hónap várakozás után ma már tényleg a magaménak tudhatom. Szereztem egy műanyag boxot, játékok bekészítve. Vicces lesz a kiskutyával 20percet buszozni, majd másfélórát vonatozni. De úgy látszik nálam mindenki így indít. Sok-sok utazással. Korán kezdjük a szocializációt.

Este:

És végre ez a pillanat is elérkezett. KicsiSpin végre itt van velem. Zötykölődünk közösen haza, az új életünk felé. Sok puszit kaptam tőle egyből, és majd szétesett nekem, megismert (és a tesója is). Jól lefárasztottuk Dórival, nem hagytuk elvonulni aludni. Elintéztük a papírokat, megcsináltuk az elmaradhatatlan tenyésztőnél közös képet, megkaptam a kezdőcsomagot hozzá (amihez járt volna egy fél tégla is, mert hogy azt szereti párnának használni (jelen pillanatban engem használ párnának szóval talán meglesz a téglái nélkül is, de azért keresek neki otthon egy másikat). Kapott szép nyakörvet is, ami csak kicsit és néha zavarta, nem ért rá vele foglalkozni. Beraktuk a boxba, majd indulás busz majd vonat. Pisszenés nélkül nézelődött a boxban, felszálltunk a buszra ahol pár perc alatt elaludt. Nem volt semmi gond, bár én nem éreztem túl jól magam a buszon, ennek fő oka lehet hogy az volt, hogy végig őt mustráltam, ittam a látványt, tanulmányoztam a fülét, a mintájátm a mancsait, mindent. Leszállás előtt majdnem sikerült elesnem, szegény kiskutya álmából riadt, leszálltunk, nem találtam fogást a boxon, ennek eredményeképpen a váróba érve hányt egy kicsit. Dóri előre gondolt az ilyen balesetekre és ellátott újságpapírral, törlőkendővel, így pár perc alatt tisztává varázsoltam a boxot. Spin kicsit megvolt illetődve, a boksz elejébe hányt és utána hátra kucorodott, így könnyű volt kitakarítani és ő se lett olyan. A vonat már bent állt, felszálltunk, lepakoltam, kinyitottam a boksz ajtaját. Kicsit megsimogattam, oldottam, ő nézelődött majd nemsokára bekucorodott, a fejét az ölembe hajtotta és azóta így alszik. Olyan rég vártam erre a pillanatra, hogy most el sem hiszem. És ránézek és egy kis nia és egy kis mav. ÉS ez hogy úgy alszik hogy hozzám érjen. Egy szőrös szeretetcsomag alszik itt mellettem. Kiszolgáltatottan és mégis tengernyi bizalommal.

Itthon:

Nos, hazaértünk. A vonatutat végigaludta. A ház előtt kivettem a boxból, Maszatnak már kézből mutattam meg. Kiskutya ment volna barátkozni óvatosan, de Maszat lemorogta. Apával megbarátkozott kb 10másodperc alatt. Aztán Maszat nem csak morogta, hanem neki is ment, persze nem komolyan, csak csattogva. Volt nagy ijedelem, kis nyüsz,nyüsz, én meg Maszatot öltem meg, mert oké morogjon de ezt felejtse el, hogy ő kicsattog vagy megkergeti a kiskutyát. Spin szinte rögtön oldódott, nem félt jobban, csak meg volt illetődve. Ezután bementünk, Maszat szabad akarata szerint inkább kiment miután teljesen fusztrálta az új helyzet. Kiskutya felfedezte a nappalit, a szobámat. Aztán kimentem Maszathoz, játszottunk, lemozgattam. Kiskutya kis nyüszi után a szobából kiment az előszobába. Pisilni nem akart az újságpapírra így kivittem. Ott teljesen megvolt illetődve, mozdulni nem mert a lábam mellől főleg mert Maszat valamit ugatott. Csodák csodájára Maszat észrevette hogy egy rakás szerencsétlenség a kiskuty csóvált neki sőőőt játszani is hívta. A kiskutya pedig a „neki menés” után kb megdermedt ha Maszat megszagolta. Sikerült rávenni, hogy menjen pisilni, betermelt egy adag tápot és most az otthoni játéka mellett alszik. Köszöntelek új életedben kiskutyám!

Szarvas agility camp 2013

Maszat-Maya-Buksi-Biggie-Hubi
Indy

Hú hát hol is kezdjem. Végre újra eljött a július, suli és érettségik off, pihenés. És nem utolsó sorban agility tábor újra!!!
Már az odajutásunk sem volt zökkenőmentes, de nem is vártam mást, hisz rólam van szó. Akik vittek volna, ők nem tudtak jönni,, így 1 héttel tábor előtt ott álltam, hogy no fuvar. Nincs gond, nincs gond, valakihez csak beférek... Kiraktam a csoportokba, semmi reakció, semmi ajánlat. Marad a vonat. Sikerült kitalálnom egy olyan útitervet ahol csak 2x kell átszállnom és mindössze 5óra az út. Majd jött a móka, hogy pakoljak úgy össze 9napra, kutyás táborba, hogy egyedül képes legyek minden cuccomat felemelni és közlekedni velük. Bőrönd+hátizsák+box+hálózsák+kutya. Mission accomplished. Zsuzsinak sem volt fuvarja, így megbeszéltük, hogy Budapesten találkozunk. Felültem a vonatra, vagyis hogy nem ültem, mert felpakoltam a cuccokat, a kutyát, felszálltam és mentem volna cuccok nélkül helyet keresni, amikor is összeütköztem az ajtóban egy idősebb nénivel. Mivel bennem van, hogy idősebbeket előre engedjük, így előzékeny voltam. Természetesen a két kis szatyrával beült az egyetlen szabad 2-es helyre. Micsoda tapintat... Tele volt olyan 4esekkel a kocsi, ahol 1-1 ember ült, de ugye én oda kutyával, nagy bőrönddel+ csomagokkal nem fogok bepofátlankodni. Így maradt az ajtók mellett bőröndön támaszkodás, és a folyton kinyíló vészfék ajtajának lábbal való becsapkodása (és persze levegő sem sok volt ablak hiányában).
Megérkeztünk Pestre, sikeresen lekászálódtam a vonatról (itt már szerencsére több figyelmesebb ember akadt akik nem nézték tétlenül szenvedésem a kutyával és a csomagokkal). Találkoztam Zsuzsival, felszálltunk a vonatra, elfoglaltunk 3 kutyával 1 fülkét,  kényelembe helyeztük magunkat (Buksi és Maszat a letakart ülésen luxusban utazhattak) és már indultunk is. Hamar eltelt Mezőtúrig az út, elbeszélgettük az időt. Mezőtúron az 1 órás várakozás alatt megebédeltünk és 3 kutyával igazi látványosság voltunk, főleg Indy farkasszerű megjelenése miatt.
Már a szarvasi vonaton ülve elkezdtem hívogatni az embereket, hogy valaki jöjjön már el értünk az állomásra. Ez sem zajlott zökkenőmentesen, félreértések, nem megfelelő információk nyomán végül 1 ember volt hajlandó kijönni értünk (a kedvenc kifogásom az az volt, hogy xynak most nincs kedve...) de ők meg azt hitték, hogy csak én jövök és Maszat. Szóval egy félig telepakolt Suzuki 2 személlyel jött értünk. 2 ember+3kutya+2 bőrönd és csomagok.... Csodák csodájára behajtogattuk magunkat és a csomagokat is. Megérkeztünk, fény derült a titokra is, hogy milyen félreértések övezték a kérésem, hogy valaki jöjjön ki értünk. Majd megkerestük a házunkat, ahol már várt Patti és Kriszti.

Maszat nagyon felszabadult volt már a megérkezés pillanatától kezdve. Harmadszorra voltunk a táborban, ismert már mindent, a kutyák többségével is találkozott már. A szombati nap további része pihenéssel, sétával és beszélgetéssel telt. Vasárnap voltak a beosztó futamok, hogy ki melyk csoportba kerüljön. Maszattal végigcsináltunk idén az egész pályát, nem csak részleteket. Nagyon jó érzés volt úgy menni pályára, hogy tudunk minden akadályt, végigtudom vezetni a pályán, én is magabiztos vagyok és nem tévedek el az 5. aksi után. Lazán, vidáman futottunk, a palánk elég durvára sikeredett, videót még nem láttam róla, de a tetejéről levetődött és belecsapódott a zónába. Idióta! (bár okos idióta mert a zónája megvolt elvileg), a hintáról is katapultált, a pallón már szépen megvolt a 2o2o. A szlalomhoz úgy álltam hozzá, hogy 2x6-ot tud a kutya, de megpróbáljuk, ha kijön belőle akkor max visszaküldöm a 6. rúdtól vagy mutogatok. Hibátlanul szépen végigcsinálta! És nem utolsó sorban idén tényleg volt tempója! A csoportbeosztásnál nem kicsit meglepődtem, mert olyan kutyák mellé lettünk beosztva, akik tudom, hogy kezdők és hopp-hopp-kúszikot fognak csinálni (fiatal kutyák tehát adta magát, hogy mit tudnak). Tavaly és tavaly előtt bekerültem a versenyző előtti legerősebb csoportba, akkor jó lett volna egy ilyen kezdőbb csoport. Idén úgy mentem oda, hogy féléve edzünk rendszeresen, kezdő versenyen is voltunk már és fejlődni szeretnék, akár nehezebb pályákon is. Eléggé elkeseredtem a dolgon, de Kriszti intézkedett és végül így Varga Atti csoportjába kerültem be (ami viszont lehet kicsit erős volt nekünk, de mondjuk a pályák nem csak nekünk, hanem sokaknak).

Hétfőn a hajnali edzést elmulasztottam, de délután Attival gyakoroltunk szlalomot és zónásakat. Szlalomot összetologattuk 12-re és ment szépen, nagyon ügyes volt Maszat.
Hétfői gyakorlás és keddi edzés

Szerda és csütörtök:

Az edzésekről összefoglalva: szlalom bemenetek maguktól is szépek voltak, pedig eddig nem sokat gyakoroltuk pályán belül, de ebből is látszott, hogy érti, tudja. Viszonylag szűk, fordulós számomra nehéz pályák voltak, és egy kicsit hosszúak is. A fordítások még mindig eléggé megtörik, de ami pozitívum, hogy utána  elkezd futni, nem sétál végig. A szerdai edzéstől kezdve lehetett látni, hogy fárad, többet sétál, pénteken nem is edzettünk már. Elég intenzív a tábor, szinte minden még a versenyző, sok tréninghez szokott kutyákon is látszottak a fáradtság jelei a tábor vége felé.

Volt egy délelőtti frizbi edzés, a kutyás részére mentem, megpróbálni Maszattal. Előző este kb fél órán keresztül érdekelte a frizbi (közben másokkal frizbiztem, neki néha dobtam egyet egyet), felszabadult volt, így bizakodva mentem el vele. Ugyanakkor mostmár úgymond megkérdezem a kutyát, hogy van-e kedve pl frizbizni, tehát úgy mentünk frizbizni is, hogy megpróbáltam rápörgetni, de ott volt bennem, hogy ha nem érdekli, akkor nem frizbizek vele és kész. Így nem stresszelem a kutyát és tényleg felszabadultan tudunk játszani. Elvitte a korongot néha, illetve kicsit többet nyüstöltem vele egyhuzamban mint szoktam, így a végén már ment szaglászni, de így is számomra 120%on teljesített, futva hozta (amikor hozta) a korongot, kaja nélkül lerakta és reptében is elkapott párat. Meg is kaptuk a dicséretet, hogy tavalyhoz képest 1000%kkal jobbak vagyunk.

Kutyákkal játszott, szinte minden második kutyával. Az összes kan borderrel (pl Wippel és Mogyival is nagy volt a szerelem)... és nagyokat futott, fogócskázott a kutyákkal, még Shelley-vel is pedig ő kölyök.

Első hibáig verseny. Minden este vannak játékok, humán vagy kutyás. Kedd este agility játékok voltak. Első hibáig a kezdőknek és gambler a haladóknak. Az első hibáig egy olyan verseny, ahol egy egyszerű pálya van kirakva, amit úgy mond körkörösen, újra lehet kezdeni (pl egy 8as alak). 30 másodperce van a párosnak, hogy minél több akadályt teljesítsenek. Ha hibáznak akkor le kell jönni a pályáról a lehető leghamarabb. A gamblerben ki vannak rakva az akadályok, de nincsenek sorszámozva, a felvezető találja ki a sorrendet, vannak több és kevesebb pontot érő akadályok (pl ugró 1 pont szlalom 3) és egy sokpontos után kell egy 1pontos. Tehát nem lehet szlalom után palló pl. Ugyanúgy 30 másodperc, hiba nincs csak a pont nem számít ha rontja az adott akadályt a páros. (Élőben egyszerűbb). Nem tudtam eldönteni, hogy kezdők, vagy haladók vagyunk-e, így nem jártam be az első hibáig pályáját. Gondolkoztam, gondolkoztam. A kutya fáradt így este 10kor, a palánk zónánk nem a legbiztosabb, a szlalomunk most állt össze, a hinta bizonytalan legalábbis a tábori hintánál... Nem nyúzom a kutyát, esélyünk nincs a versenyzők ellen, fáradtan az amúgy sem kigyakorolt akadályokat rontani fogja, megyek az első hibáig versenyen. Kutyát előkaptam, kis séta és bemelegítés után jelentkeztem, hogy mennék. Pályát csak kívülről láttam, egyszerű volt, de azért mégis... Nincs veszteni valónk, ugorjunk neki. Megkértem, hogy ne fogják a kúszókat, csöndet is kaptunk, hogy ne a kiabálásra figyeljen és nyomás. Csak egy sípolást hallottam, hogy lejárt az időnk, futás le. Hiba nélkül 15 akadályt teljesítettünk, ezzel az élre ugorva. MEGNYERTÜK!!! Nem bántam meg, hogy ide neveztem, a gamblerben nem lehetett jutifalatot használni, tényleg nem biztosak még az akadályok, ami egy hintánál ha mondjuk leugrik veszélyes lehet és rossz élmény is. Idén még a kezdő szinten voltunk. Este, hulla fáradtan egy délutáni edzés után Maszat futott! Lelkesen dolgozta végig azt a fél percet, koncentráltan és szépen! Nagyon nagyon jó élmény volt!

Indultam egyéni ping-pong versenyben, amit idén csak vegyesen rendeztek meg. Első körben Rasztist győztem le, majd egy lányt, utána a barátját, végül Gál Zsuzsi ellen játszottam a döntőt. Nem stresszeltem (csak a vége felé kapott el a de akkor is győzni kéne), így lazán játszva, bár sokszor szoros eredménnyel, de megnyertem a bajnokságot.

Volt még kúszóverseny, ahol Maszat kifejezetten gyors volt, csak szaglászott.... Volt egy váltóverseny ahol viszont húúú iszonyúúúúú gyors volt és álom volt ahogy dolgozott. Volt humán egy perc és nyersz. Végül de nem utolsó sorban humán agility. FREESTYLE néven indult csapatunk, ami szobánk lakóiból azaz belőlem, Krisztiből, Zsuzsiból és Pattiból állt. Volt sok sok feladat, kiemelném a kötélhúzást. Ugyanis mi 4en a 4 vékony kislány álltunk ki erős csapat ellen. Tudtuk, hogy esélyünk nincs, de hát feladni? Ugyanmár. Én álltam előre. Vigyázz, kész, rajt! Kb max 5 mpig tudtuk tartani magunkat, pár pillanattal később én a földön feküdtem, de a kötelet nem engedtem el. Egy kis homokevés után és fájó bal oldallal kászálódtam fel, jelen pillanatban is van egy zöld folt a karomon... Jött a pálya pakolás. 3perc felrakási idő. Kriszti mutogatott, pakolta a pöcköket mi meg 3an igyekeztünk mindent a lehető leggyorsabban felpakolni. A mi pályánk lett a legprecízebb! Ügyes edzőnéni!!! Ja igen bepakoltunk egy plusz ugrót is, mert a reklámszöveget a sötétben Kriszti ugrónak nézte, de kaptunk érte plusz pontot, mert jó helyre raktuk. Majd befejezésül az igazi humán agility következett. Zsuzsi volt a felvezető, Kriszti a "kutya". Én segítettem bejárni a pályát Zsuzsinak, Kriszti pedig a leggyorsabb kutyaként futott le!!! Ezzel összességében a 2. helyet szereztük meg! Ultimate bajnokságra is jelentkeztünk, de a szerencse nem állt mellénk, 4ből 4. helyen végeztünk, én mindenesetre élveztem, jó ez a kis csapat!

Nem csak edzésekből és versenyekből állt a nap, sokat sétáltunk, kutyáztunk és beszélgettünk. Kisszobánk is jól összeszokott, habár 4en 6 kutyával zsúfolódtunk össze, nem voltak komoly nézeteltéréseink. Patti Hubival jött. Nagyon édes kis bigli, kezdők, de szerintem nagyon ügyesek! Szegény Pattin élősködtünk az első napokban Krisztivel mivel kajánk nem volt, Patti nélkül nem is tudom mi lett volna velünk. Zsuzsi Buksival és Indyvel jött. Buksi egy iszonyat jófej keverék kutyus, bárkire hallgatott és kiválóan őrizte a szobánkat, még minket is megugatott esténként. Indy pedig egy kamasz hosszúszőrű mali. Őrült, szép, gyors és ő is rendszeresen megugatott ha későn mentünk be a házba este Krisztivel. Az éjszakák érdekesen teltek. 6 kutya mellett egy kutyás táborban? Lehetetlen a nyugodt alvás. Amikor hajnalban (mert ugyebár egy táborban időben alvásról szó sem lehet) bedőltünk volna az ágyba, Biggie rendszeresen elkezdett horkolni... Ha ez abbamaradt, Indy álmodott és kezdte el csapkodni a farkával Maszat boxát aki álmából felverve el sem tudta képzelni mi csapódik a feje mellett a boxnak, így jól megugatta Indyt. Majd Hubi kezdett rá a boxban a nyöszörgésre (bár tábor vége felé ez is abbamaradt), végül ha bent elcsendesedett mindenki, akkor valahol kint kezdett el ugatni valaki.


Ha Kőrös akkor úszni kell! Ehhez a dologhoz is úgy álltam, hogy ha lépcsőről pár méterre bemerészkedik labda után az már bőven jó. Nos egy két alkalom után rájött, hogy ő TUD úszni, mitöbb JÓL TUD úszni. Eredmény: labda nélkül megy a lépcsőről a vízbe elkezd úszni és várja hogy dobjam elé a labdát. És ha labda nem dobódik be de mondom, hogy tovább tovább akkor úszik a Kőrös közepe felé. Figyeltem, hogy nagyon nagyon messzire ne küldjem, ne fáradjon el, ijedjen meg, hogy nem tud kijönni, de azért már nem 2méterre ment be hanem jóval messzebbre is. És már nem az volt, mint tavaly, hogy vízből ki és rohanás a partra.
Vízből ki, labda lerak majd magától fordult vissza, többször elkezdett úszni befelé csak úgy vagy nézett a lépcső aljáról, hogy naaaa dobod már? Egyszer úsztam én is vele, akkor is jött velem, teljes biztonsággal úszkált mellettem. Ha hozzáértem se hitte hogy ő akkor most azonnal megfullad. Nagyon cuki volt, a stégről be AKART ugrani, de nem mert. Ment magától a stéghez, nyüszített, de csak nem mert. Próbáltam partról labdáért küldeni, én hívni a vízből, labdával hívni a vízben, eljátszani hogy ott hagyom, hogy fulladok, de nem mert. Ha megunta hogy nem tud bejönni, körbe futott és beúszott a lépcsőről. A stég mellett a vízben van egy korlát és ott ember ki tud mászni, le tud ülni a vízben. Odaültem, Maszatot a stégről párszor beemeltem, 1x be is dobtam, de se negatív se pozitív irányba nem változott. A bizalma viszont óriásit nőtt tavaly óta. Tavaly ha a part közelében hozzáértem már menekült. Idén a stégről beemeltem (hogy ne csobbanjon), majd az ölembe húztam félig a vízben ülve és lenyugodott pár pillanat alatt, és ült az ölemben nem kapaszkodva, lehetett hívni és simogatni a stégen, akár vízből akár stég szélén ülve, egyáltalán nem félt, ijedt meg. Másik őrültsége: köteles labdával lehetett vele huzakodni! Aki ismeri az tudja ez mekkora szó nála.

Végül a fő fénypont: TÁBORKUPA! A1/haladó csoportba kerültünk. Agility pálya: zónák gyönyörűek voltak, a szlalomból sajna kijött a végén, látszik, hogy nyomás alatt az még nem megy. Kinézett az egyik fotósra, de az is az én hibám volt. Voltak hibáink, de összességében az 5pontos szlalom hiba egész jó zárás. És itt is futott!!! Elégedett voltam vele, a kinézésen kívűl. Azt mondták, az azért lehet, mert táborban pl Krisztivel is játszott, és a fotóst is ismeri kicsit és jéé helló és ment örülni. Meg hát ugye tábor vége, fáradtság is. Eredményhirdetésen megdöbbentem: 3. helyet szereztünk!!! Álom valóraválás! Pedig most tényleg nem számítottam rá! A jumping pályáig már elszállt minden erőm, az egész heti feszített örömködés, tudatos nem stresszelés, minden jó és mindennek örülünk már nem ment tovább. Fáradt is voltam délután már, kedvem sem volt. Olyan is volt a futamunk, izgultam és görcsöltem végig, Maszat szaglászott, nem figyelt, a végén pedig már ráhagytam és kizárattam magunkat. Nem kellett volna, 2 helyezettet hirdettek. Tanulság: kűzdd végig, mert sose tudhatod!

Másnap összepakoltunk, szerencsére visszafelé már volt fuvarunk és most itthon újra. Összecsapott befejezés, de ez jutott. Mit mondjak? Jó volt ez a tábor, az éjszakai parkban ücsörgések, beszélgetések, Maszat pörgött és dolgozott szépen, felszabadult volt és boldog. Álmok váltak valóra, pedig idén elengedtem őket. Nem akartam nyerni, nem akartam teljesíteni. És hazajöttem 1  kupával, 1 aranyéremmel és egy ezüsttel és egy táborkupa 3. helyezéssel. Barátokat szereztem, új embereket ismertem meg.  És a fő: nem stresszeltem. Jövőévi viszontlátásra Szarvas!

Kraft kupa

Ez is megtörtént. Hivatalosan is agilitysek vagyunk Maszattal.
Szombaton kutyasuli szépítő nap volt, bográcsoztunk, lefestettük az ugrókat, közbe mi is tiszta zöld és lila festékesek lettünk, jókat mókáztunk és egy kis edzés is belefért az időnkbe. Maszattal nagyon minimálisat futottam, inkább pihentettem a másnapi versenyre.
Krisztiéknél aludtunk, onnan vittek minket kocsival Tárnokra. Full kómában megérkeztünk a Kraft pályára, lepakoltunk, Maszat csobbant egyet és már futottunk is pályát járni. Egy egyszerű pályát kaptunk, bejárásnál kicsit fura volt, hogy nincs kecsker meg ilyen olyan fordítás benne, amiket Krisztinél már kezdek megszokni. Elkezdtem izgulni, Maszatot kivettem a boxból, sétáltunk, néha trükköztem vele, majd futam előtt még ugrattam párat egy akadályon, elhitettem vele, hogy zsebből jutalmazom és ott mindig van, majd odaadtam Krisztinek a jutifalatokat és mi következtünk. Nagyon jó tapasztalatok voltak az agility táborok végén megrendezett kupák, mert most már "rutinosan" mentem a starthoz, néztem a bíróra stb. Nem kapkodtam, nyugodtan vártam, Maszatot leültettem, megvártam amíg rám figyel és hajrá! A 3. akadály kúszó volt, amíg oda elértünk lenyugodtam, hogy ez csak egy edzés és nincs semmi tétje, viszonylag felszabadultan futottuk le ezt a futamot. A vége felé majdnem túl későn kezdtem el egy olaszt de végül azt is megoldottuk. Maszat ügyes volt, bár a tempója lehetett volna kicsit jobb is, de figyelt és egy szép hibátlannal zártunk. A kocogás miatt és mert könnyű pálya volt, 5. helyen végeztünk csak, de nekem ez is bőőőven megfelelt.
Második pálya egy icipicit már nehezebb volt, de itt is csak olasz/francia volt benne. Sokkal gyorsabb volt, de valamiért nem figyelt és elrepkedett a 3. akadály mellett. Visszahívtam, sikerült nem kizáratni magunkat , így csak egy megtagadással folytathattuk a pályát. A zsákos kúszónál beragadtam, valamiért nem számítottam rá, hogy ilyen gyors lesz és meglepődtem, hogy már ott van a lábamnál, nem is tartottam ki a kezem, befelé mozogtam így ott lett még egy megtagadásunk. A pálya többi részét már gyorsan és szépen teljesítettük. 6. helyet szereztünk. Örülök ennek a két megtaginak vagyis annak, hogy mind a 2x tudtuk javítani és nem estem szét sem én sem ő. Annak meg pláne, hogy gyors volt. Összességében ez a futamunk nekem jobban tetszett mint az első hibátlan.
Szerencse napunk volt. Lehetett méretni, Maszatot is lemérettük, előtte beküldtem a tóba, hogy ne a szőre miatt legyünk már maxik. Eléggé reménytelennek tartottam, hogy midinek bemérik, de valahogy sikerült a dolog, 42,5 cm-el MIDI. Nem kell maxival szenvedni, nem kell ezen görcsölni, nem fogom az ízületeit kinyírni!!!! Még most sem nagyon hiszem el, hogy mérték ennyinek, de a papír az aláírással megvan, így senki nem fogja megkérdőjelezni, hogy ő mekkora...
A nap további részében aludtam, Maszat úszott, de nagyon ügyesen és élvezte is! Fotóztam, szurkoltam Krisztiéknek.
Ezúton is köszönet edzőnéninek a felkészítésért és a biztatásokért!